BUDAPEST ‒ Nemcsak remek hangja, de kivételes humora is van Tabáni Istvánnak: hihetetlen, hogy egy ilyen férfit eddig nem szedtek szét a nők.

Márpedig ő határozottan állítja, csak a Csillag születik óta népszerű a szebbik nemnél. - Volt egy komoly kapcsolatom és egy futó kalandom - bizonygatja István. - Igaz, nagyon nem törtem magam, azt hiszem feladtam, miután kikosaraztak.

Persze próbálkoztam, de úgy látszik, mindig rossz helyen, vagy nem volt meg a közös hullámhossz. Most viszont elszabadulhat a pokol: tetszik neki, vagy sem, nők tucatjai ostromolják. - Elszabadult már, még a végén Casanova leszek! - nevet István. - Sok levelet kapok, van, aki fényképet is küld, van aki tetszik is. Válaszolni is fogok a hölgyeknek, de idő kell hozzá, vagy klónozni kellene magam.

A csalafinta hölgyek egészen messzire merészkedtek, személyesen is felkeresték Istvánt. - Bizony, személyes kontaktus is volt - fogalmaz diplomatikusan. - Pár lány meglátogatott a múzeumban. A kiállított tárgyak helyett engem akartak megnézni. Nagyon aranyosak voltak, egyikük remegett, úgy izgult. De akármilyen szimpatikusak is voltak, egy találkozó nem elég - mondja, majd megkérdi: - Lehet, hogy csak a műsor után kezdődik a haddelhadd? Úgy látszik, Istvánnak jót tett a múlt heti pihenés, újból magára talált. De a lányoknak kicsit várniuk kell, István most csak az éneklésre koncentrál, azt mondja, talán csak jövőre lesz ideje a magánéletre.

Még otthon is kiereszti a hangját, hadd örüljenek a szomszédok. - Egyelőre nem volt panasz, nem ütögették partvissal a plafont - állítja mosolyogva. - Félek így a vége felé, elvesztettem a biztonságérzetem. Nem a győzelem volt a cél, hanem az, hogy ki merjek állni az emberek elé. Persze mindenki mindig első akar lenni, fontosabb, ha közben érzem az emberek szeretetét. Tisztában van vele, hogy más élet vár rá, soha többé nem lesz olyan, mint a verseny előtt. - Sapkában megyek az utcán, mégis megismernek, összesúgnak, megszólítanak az emberek. Furcsa, mert lélekben még civil vagyok.